Ebben a fejezetben áttekintjük az áfatörvény által meghatározott adómértékeket, különös tekintettel a normál (27%) és a kedvezményes, 5%-os és 18%-os adókulcsokra. Részletesen bemutatjuk a törvény 3. és 3/A. számú mellékleteiben felsorolt, kedvezményes kulcs alá tartozó termékek és szolgáltatások körét, valamint a vonatkozó VTSZ- és SZJ-besorolás alkalmazását.

Ebben a fejezetben áttekintjük, hogyan változott meg 2008-tól az adólevonási jog szabályozása. A korábbi, kivétellistára épülő megközelítéssel szemben a jelenlegi szabályozás (Áfa tv. 120. §) kimondja, hogy a beszerzéshez kapcsolódó áfa akkor vonható le, ha az adóköteles értékesítéshez kapcsolódik, és olyan mértékben, amilyen arányban azt adóköteles tevékenységhez használják fel.

A törvény 2008-tól – az eddigiekhez képest – szokatlan módon határozza meg a levonási jogot és annak korlátait.

2008-ig minden beszerzésre, amely adóalanytól történt és ami adóáthárítással járt, azt mondta a törvény, hogy levonható az adó, majd felsorolta a kivételeket.

2008-tól a törvény úgy fogalmaz a 120. §-ban, hogy akkor lehet levonni az adót, ha adóköteles értékesítéshez kapcsolódik az a beszerzés, amely során felszámították, illetve saját magunk megállapítottuk az adót. Illetve olyan mértékben vonható le, amilyen mértékben azt adóköteles tevékenységhez használják fel.

Felsorolásra kerültek azon gazdasági események, amelyek során áthárítják, illetve kivetik az adót, vagy saját magunk állapítjuk meg: termékbeszerzés, szolgáltatás igénybevétele, közösségi beszerzés, termékimport, előleg és saját vállalkozásban végzett beruházás.

A főszabály szerint az adóköteles, adó felszámításával járó gazdasági esemény, értékesítés jogosít az adólevonásra, ezért meg kellett határozni azon adómentes gazdasági eseményeket, értékesítéseket, amelyek érdekében felmerült beszerzések esetén szintén lehetőség van adólevonásra. (2008-ig csak azok voltak felsorolva, amelyek esetén nem lehetett levonni az adót, valamint a tárgyimentesek.)

A személygépjárművekkel kapcsolatos elszámolások mindig is kitüntetett figyelemre számíthattak az adóellenőrzések során. Ennek elsődleges oka az egyértelmű szabályzás és ennek következtében az egyszerű ellenőrizhetőség volt. Másik oka volt a kitüntetett figyelemnek, hogy az adóalanyok az egyértelmű szabályozás ellenére állandóan keresik a kiskapukat a kisebb adóteher érdekében. 

A fejezetben áttekintjük a régi (1992. évi LXXIV. törvény) és az új áfatörvény közötti eltéréseket, valamint az adóhatósági állásfoglalások szerepét. Részletesen bemutatjuk, hogy miként kell eljárni a 2008 előtt és után indult beruházások esetében, hogyan kell meghatározni a fizetendő adót, és milyen feltételek mellett gyakorolható az adólevonási jog.
Külön kitérünk azokra az esetekre, amikor a beruházás részben adólevonásra nem jogosító tevékenységet szolgál, illetve ismertetjük az arányosítás és az utólagos kiigazítás szabályait, amelyek 2012-től jelentős változásokon mentek keresztül. A figyelési időszakra (ingatlan esetében 240 hónap) vonatkozó rendelkezések és egy részletes példa segítségével gyakorlati oldalról is bemutatjuk a levonható adó utólagos korrekciójának folyamatát.

Az adólevonási jogot az Art. szerinti elévülési időre figyelemmel önellenőrzés útján lehet érvényesíteni. 

Főszabályként az adólevonási jogot alapvetően a szállítói számla birtokában lehet gyakorolni. A szállítói számlának tartalmilag hitelesnek és formailag teljesnek kell lennie.

Az alábbiakban konkrét példákon keresztül mutatjuk be az utólag korrekcióra vonatkozó szabályokat és kitérünk az adólevonás utólagos korrekciójára is.

2011. január 1-jétől az áfatv. 257/A §-a bizonyos esetekben a kedvezményezett kérelmére lehetővé teszi külföldi illetőségű adományozótól származó pénzbeni adomány, segély felhasználása során megfizetett általános forgalmi adó visszatérítését. A visszatérítés kizárólag forintban teljesíthető.

Ebben a fejezetben áttekintjük, hogy az áfa levonásakor a számlabefogadótól milyen magatartást vár el az adóhatóság és a bírósági gyakorlat. Megvizsgáljuk a kellő körültekintés minimális szintjét, vagyis azt, hogy mit kell ellenőrizni az üzleti partnereknél és hogyan kell ezt dokumentálni. Kitérünk arra is, hogy milyen lépéseket kell tenni, ha adókijátszásra utaló körülmények merülnek fel, és bemutatjuk, milyen esetekben tagadhatja meg az adóhatóság a levonási jogot akkor is, ha a számlabefogadó jóhiszemű volt. A fejezet bírósági példákon keresztül mutatja be a helyes gyakorlatot és az elvárt ellenőrzési magatartást.

Ebben a fejezetben áttekintjük, hogyan és mikor számolható el a levonható áfa 2016-tól. Röviden végigvesszük az időzítés fő szabályát (a fizetendő adó keletkezésével azonos bevallás), majd külön megnézzük a belföldi fordított adózás, az imports-szolgáltatás, a Közösségen belüli beszerzés és a termékimport speciális elszámolását. Bemutatjuk az „egyéb jogcímeket” és a kétéves időkorlát működését, valamint hogy mikor és hogyan élhetsz önellenőrzéssel (beleértve az ellenőrzéssel lezárt időszak sajátosságait). Külön kitérünk az idő előtti és az időn túl elszámolt áfa következményeire, a NAV tipikus ellenőrzési lépéseire, és rövid példákon mutatjuk be a helyes gyakorlatot.

Ebben a fejezetben bemutatjuk, milyen kockázatokat hordoz az áfa levonási jog gyakorlása részhiteles számlák esetén, és hogyan értelmezi ezt az adóhatóság, a Kúria és az Európai Unió Bírósága. Részletes példákon keresztül láthatjuk, mikor tekinti a NAV egy számlát részhitelesnek (pl. hiányos teljesítés, irreális ár, más gazdasági szereplő tényleges közreműködése), és milyen következményekkel járhat az erre alapított áfalevonás. A fejezet kitér arra is, hogy az adóhatóság miként vizsgálja a számlabefogadó tudatosságát, milyen körülmények alapján állapíthatja meg az adókijátszásban való részvételt, illetve mit vár el az adóalanyoktól a partnerellenőrzés során.

Ebben a fejezetben áttekinted azokat az ügylettípusokat és helyzeteket, amelyeknél az áfalevonás kockázata az átlagosnál magasabb, valamint azt, hogyan kezelhetők az áfaanalitikában nem szereplő számlák egy ellenőrzés során.

Ebben a fejezetben azt mutatjuk meg, hogyan működik az áfa-levonási jog közösségi beszerzésnél.

Az áfatv. 119. §-a alapján az adólevonási abban az időpontban nyílik meg, amikor a termék értékesítőjének, a szolgáltatás nyújtójának az előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani. Ez a szabály irányadó akkor is, ha az ügylet teljesítőnek az általa áthárított áfát a pénzforgalmi adózás alapján köteles fizetendő adóként elszámolni. Abban az esetben, ha a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója az áfatv. 61. §-a alapján halaszthatja az adófizetési kötelezettséget, akkor a terméket beszerző, a szolgáltatás igénybe vevő adólevonási jog az áfa áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésekor keletkezik.

Az áfatv. nem határozza meg a kapcsolt vállalkozási viszonyt. Az áfatv. 259. § 13. pontja definiálja a nem független felek fogalmát, amelynek egyik esete a kapcsolt vállalkozási viszony. E rendelkezés alapján kapcsolt vállalkozások nem tekinthetők egymástól független félnek.

Cégcsoport alatt egymásban kölcsönösen, vagy egyoldalúan részesedő, illetve az anyacég részesedései vagy egyéb módon (pl. szerződés) alapján függő vállalatok együttesét értjük. Az anyacég saját nevében megrendelhet olyan szolgáltatást, amely a cégcsoportba tartozó cégek gazdasági tevékenységéhez is kapcsolódnak.

A közvetett vámjogi képviselet során a vámképviselő saját nevében, de a képviselt (megbízó) javára jár el, ezért a vámjogi kötelezettségek tekintetében az Európai Unió Vámkódexe (UCC) szerint egyetemleges felelősséget visel. Ebből következik, hogy a közvetett vámjogi képviselő nem csupán eljárási szereplő, hanem jogilag is kötelezett, így különös figyelmet kell fordítania arra, hogy kivel működik együtt. A partnerellenőrzési kötelezettség célja a vámképviselő kockázatainak minimalizálása.

Ugyanis a közvetett vámjogi képviselő nem csak technikai lebonyolító, saját nevében jár el, így teljes jogi felelősség terheli.