A fejezetben áttekintjük az adóalap forintban történő meghatározásának eseteit és eljárásait. Külön tárgyaljuk az adómentes közösségen belüli termékértékesítés adóalapját (3.5.1) és a közösségen belüli termékbeszerzés adóalapját (3.5.2). Bemutatjuk a fordított adózás (Áfa tv. 142. §) szerinti ügyletek adóalap-megállapítását (3.5.3), valamint az egyenes adózás alá tartozó, az Áfa tv. 58. §-a alá nem tartozó ügyletek és az ezekhez kapcsolódó előlegek kezelését (3.5.4). Kitérünk az imports¬zolgáltatás adóalapjára (3.5.5) és az imports¬zolgáltatáshoz fizetett előleg adóalapjára (3.5.6). Végül ismertetjük az Áfa tv. 58. §-ának hatálya alá tartozó ügyletek adóalapjának meghatározását (3.5.7). A cél, hogy a résztvevők fejezetenként lássák a forintra történő megállapítás lépéseit és az egyes ügylettípusokhoz kapcsolódó sajátosságokat.
Hogyan határozzuk meg az adó alapját az áfában?
Áttekintjük az adóalap meghatározását forintban, beleértve az adómentes közösségen belüli termékértékesítés, a közösségen belüli termékbeszerzés, a fordított adózás szerinti ügyletek, az egyenes adózás alá tartozó ügyletek és előlegek, az importszolgáltatás és előlege, valamint az Áfa tv. 58. §-a alá tartozó ügyletek adóalapját. Foglalkozunk a saját vállalkozásban végzett beruházás után fizetendő adó alapjával, az adóalap csökkentésével behajthatatlan követelés jogcímén, valamint a vevői elállás bizonyításával is.
Fejezetek
Az adó alapja az áfa nélküli ellenérték, amelyet az eladó kap vagy kapnia kell, ideértve a harmadik féltől származó, árat közvetlenül befolyásoló támogatásokat is. Elemezzük, mikor és hogyan avatkozhat be az adóhatóság a vételárba „extrém” esetekben, illetve a piaci ár alkalmazását nem független felek között, ha az ellenérték aránytalanul tér el. Részletezzük a csereügylet adóalapjának meghatározását (pénzben kifejezve, szokásos piaci ár), valamint a járulékos költségek és mellékszolgáltatások főszolgáltatásba történő beépülését az Áfa tv. 70. § alapján, gyakorlati példákkal (pl. bérbeadás rezsidíjai, vállalkozási vs. szállítási szerződés, beépítéssel értékesített termékek).
Bemutatjuk, hogyan kell meghatározni az adóalapot közösségi beszerzésnél és termékimportnál. Áttekintjük az ellenérték, a csereügylet, a nem független felek közötti eltérések, a járulékos költségek és az engedmények szabályait, valamint a fuvarozás kezelésének sajátosságait. Kitérünk az ellenérték nélküli közösségi beszerzésekre, a vámértékből kiinduló import adóalap-megállapításra, és részletesen ismertetjük, mikor kell a fuvarköltségeket az adóalapba beépíteni, illetve mikor minősülnek adómentes szolgáltatásnak.
A fejezetben rendszerezetten végigvesszük az árengedmények típusait és időzítését. A teljesítésig adott engedményeknél (szkontó, rabatt, üzletpolitikai célú engedmény) bemutatjuk, mikor és hogyan csökkentik az adóalapot, és hogy az engedmény pénzben vagy termék/szolgáltatás formájában is adható. Részletezzük a teljesítés utáni engedmények két körét: a számlázott engedményt (módosító okmány, Áfa tv. 170., 78. §), illetve a nem számlázott engedményt (számlát nem érintő pénzügyi elszámolás feltételekkel).
Külön blokkban tárgyaljuk a természetbeni engedmény két elszámolási útját: amikor az engedmény beletartozik az adóalapba (külön számla az engedményről), illetve amikor nem tartozik bele (az adóalap csökkentése az engedményre jogosító ügyletnél, szükség esetén módosító számla).
Bemutatjuk a marketingakciók pénzvisszatérítési modelljeit (közvetlenül a vevőnek, illetve a vevő vevőjének), a számlamásolat- és nyilatkozati kötelezettségeket, valamint az adókötelezettség csökkentésének kereteit. Külön kitérünk a promóciós eszközök áfa-kezelésére: vásárlói kedvezmények (pl. „1-et fizet, 2-t kap”), kupon (ingyenes vs. ellenérték fejében szerzett, pénzhelyettesítő eszköz), ajándék (5000 Ft értékhatár, levonási tilalmak), áruminta (szűk fogalom, alternatíva az ingyenes használatba adás), nyereményjáték (levonhatósági szabályok). Végül ismertetjük a nyugtával bizonylatolt ügyleteknél az ellenérték-visszatérítés miatti adóalap-csökkenés új feltételét: a nyugta adattartalmának módosítását előíró rendelkezést, amely 2025. július 1-től alkalmazandó (Áfa tv. 78. § (2a), 370. §).
A fejezetben ismertetjük, hogy a saját vállalkozásban végzett beruházás mikor minősül termékértékesítésnek az Áfa tv. alapján, és milyen eltérések vannak a számviteli szabályozáshoz képest. Kitérünk arra, hogy a tárgyi eszköz saját kivitelezésben történő létrehozása – függetlenül az előzetesen felszámított áfa levonhatóságától – adófizetési kötelezettséget eredményez.
Részletesen bemutatjuk az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját (rendeltetésszerű használatbavétel, használatbavételi engedély jogerőre emelkedése), valamint az előállítási költség számviteli és szja törvény szerinti meghatározásának szabályait.
Megvizsgáljuk, hogyan kell meghatározni az adó mértékét a létrehozott tárgyi eszközre irányadó adókulcs alapján, és mikor szükséges a fizetendő adó alapját becsléssel megállapítani. Végül áttekintjük, hogyan kell a becslést szakértői véleménnyel alátámasztani, és miként járhat el az adóhatóság ellenőrzés során, ha a bemutatott számlák nem tükrözik a tényleges előállítási költséget.
Bemutatjuk, hogyan számolható el önellenőrzéssel az adóalap csökkentése behajthatatlan követelés esetén, milyen időbeli feltételek, konjunktív jogszabályi kritériumok és értesítési/adatszolgáltatási kötelezettségek kapcsolódnak hozzá, és miként hat ez a vevő levonható áfájára. Ismertetjük hogyan kell bizonyítani a vevői elállást ahhoz, hogy az adóalap utólagos csökkentése jogszerű legyen, és elhatároljuk az elállás eseteit az üzletpolitikai visszavételtől (repurchase), amelyeknél két önálló értékesítés valósul meg és nincs helye számlastornónak.