Adományok és ingyenes juttatások, egyéni vállalkozók biztosítási jogviszonya és illetékfizetés: júliusi lapszámunkban.

Egyre több mindenki segíti egymást, a világban zajló események hatására a vállalkozások igyekeznek a civil szervezetek, egyéb egyházi szervezetek, magánszemélyeknek, valamint a külföldi magánszemélyek részére különféle természetbeni, illetve pénzbeli adományt, támogatást, juttatást adni. A téma adójogot tekintve nagy, egyfajta betekintést igyekszünk adni.

Személyi jövedelemadó

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a további¬akban Szja tv.) 1. számú melléklet 7.2. pontja alapján egyéb indokkal adómentes a magánszemély részére más magánszemély(ek) által ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott (fizetett) vagyoni érték.

A menekülteknek magánszemélyek által közvetlenül adott juttatások (például étel, ruha, tisztálkodószerek, személyszállítás, szállás) adómentesek. Az adómentesség akkor is fennáll, ha a magán¬személy adományozási céllal gyűjtést szervez a menekültek támogatására.

A magánszemélyektől érkező felajánlások után ez esetben sem kell személyi jövedelemadót fizetni sem a támogatást nyújtó magánszemélynek, sem a támogatottnak.

Gazdálkodó szervezetek által felajánlott nem pénzben adott támogatás esetén az adókötelezettség meghatározásához nézni szükséges az Szja tv. 3. § 36. pontja szerint szociálisan rászoruló fogalmát, mely szerint ide tartozik az a magánszemély, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt – vagyoni viszonyára is tekintettel – csak külső segítséggel képes biztosítani. Előfordulhat az is, amikor egy ukrán munkavállaló is (a háborús események következtében) szociálisan rászorulóvá válik. Ha megszűnik az ukrajnai egzisztencia (elpusztul az otthon és a fenntartott háztartás, megszűnik a házastárs munkaviszonya), a munkavállaló is teljesítheti a szociálisan rászoruló kritériumát. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.5. pontja alapján a nem pénzben kapott juttatások közül adómentes az, amelyet a szociálisan rászorult magánszemély kap. Figyelemmel arra, hogy a rendelkezés a juttató személyét nem határozza meg, nem merül fel adókötelezettség abban az esetben sem, ha egy gazdálkodó szervezet nem pénzben nyújt támogatást a szociálisan rászoruló menekült személy részére, például a munkáltató a munkavállaló hozzátartozója részére átmenetileg lakhatási lehetőséget biztosít. Abban az esetben viszont, ha a gazdálkodó szervezet annak a magánszemélynek ad támogatást, aki már nem tekinthető rászorulónak, de a menekültek ellátását biztosítja, részükre szállást nyújt, akkor a karitatív tevékenysége ellenére a részére átadott támogatás – akár termé¬szetbeni, akár pénzbeli – egyéb jövedelemnek minősül.

A szociális és más ellátások közül adómentes a helyi önkormányzat, továbbá az egyházi jogi személy által nyújtott szociális segély (Szja tv. 1. számú melléklet 1.3. pont). Szociális segélynek minősül a szociálisan rászorulónak pénzben vagy nem pénzben ellenszolgáltatás nélkül nyújtott vissza nem térítendő támogatás (Szja tv. 3. § 35. pont).

A közcélú juttatások körében adómentes a közhasznú alapítványból, közalapítványból annak alapszabályban rögzített közhasznú céljával összhangban a magánszemély részére kifizetett azon összeg, amelyet a szociálisan rászoruló részére szociális segély címén folyósítanak (Szja tv. 1. számú melléklet 3.1. pont).

Szintén adómentes a jótékony célú közadakozásból, a közérdekű kötelezettségvállalásból, a közhasznú egyesületből, alapítványból, közalapítványból annak létesítő okiratában rögzített közhasznú céljával összhangban a közhasznú cél szerint címzett magánszemélynek, valamint munkavállalói érdekképviseleti szervezet által magánszemélynek nem pénzben adott juttatás értéke.

Pénzben történő juttatás esetén legfeljebb havonta a minimálbér 50 százalékát (2025-ben 145 400 forintot) meg nem haladó összeg tekinthető adómentesnek (Szja tv. 1. számú melléklet 3.3. pont).

A jótékony célú közadakozásra az Szja tv. és más törvény sem határoz meg fogalmat. A „jótékony cél” esetében a hétköznapi értelemben vett jelentéséből kell kiindulni, a „közada¬kozás” meghatározása során pedig azt kell szem előtt tartani, hogy – szintén annak hétköznapi jelentéséből kiindulva – az összegyűjtött adomány egy nyilvánosan meghirdetett, bárki számára hozzáférhető felhíváson alapul, melyhez bárki csatlakozhat, és az több felajánlótól származik (egyetlen felajánló nem teljesíthet közadakozást). A közérdekű kötelezettségvállalás fogalmát, illetve az arra vonatkozó feltételeket a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:589–6:592. §-a határozza meg, amely alapján a közérdekű kötelezettségvállalás keretében valaki kötelezettséget vállal arra, hogy általa meghatározott közérdekű célra ingyenesen vagyoni szolgáltatást teljesít, megállapíthatja azokat a feltételeket, amelyek szerint a szolgáltatást a meghatározott célra kell fordítani, és kijelölheti azt a személyt, akinek javára a szolgáltatást fordítani kell. A háborús helyzet miatt Ukrajnából érkező ukrán magánszemélyek megsegítése közérdekű célnak tekinthető (még akkor is, ha a támogatást egy viszonylag szűk személyi kör, például a gazdálkodó szervezet munkavállalói, illetve azok hozzátartozói) részére nyújtják, figyelembe véve azt, hogy a támogatás célja elsődlegesen nem a juttatásban részesülő magánszemélyek jövedelemszerzése, illetve vagyonának gyarapítása. Fontos kiemelni, hogy az adómentesség csak akkor áll fenn, amennyiben a társaság a közérdekű kötelezettség vállalására vonat¬kozó Ptk.-ban foglalt feltételeket is teljesíti (például támogatást közvetítő szerv kijelölése).

Társasági adó

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 6. § (1) bekezdése alapján az adó alapját az üzleti évi beszámolóban kimutatott adózás előtti eredményből kiindulva kell meghatározni az általános szabályok szerint. Az adó alapja az adózás előtti eredmény - Tao tv. 7., 8., 16., 18. és 28. §, VII. fejezete szerinti - korrekciós tételekkel módosított összege.

Ezt követően az adófizetési kötelezettséget a pozitív adóalap után kell a társaságiadó-alanyoknak meghatározni. A belföldi illetőségű adózók társaságiadó-kötelezettsége teljes körű adókötelezettség, azaz kiterjed a belföldről és a külföldről származó jövedelmükre is. A külföldi illetőségű adózó társaságiadó-kötelezettsége korlátozott adókötelezettséget jelent, azaz kizárólag a belföldön végzett vállalkozási tevékenységből származó jövedelmére terjed ki az adókötelezettség.

Az adomány és a támogatás kedvezménye  

A Tao tv. 7. § (1) bekezdés z) pontja alapján csökkentik az adózás előtti eredményt az adóévben, visszafizetési kötelezettség nélkül nyújtott következő támogatások:

• a közhasznú szervezetnek a közhasznú tevékenysége támogatására,
• a Magyar Kármentő Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, Kárenyhítési Alap javára önkéntesen, nem jogszabályi kötelezés alapján, vagy
• a felsőoktatási intézménynek (fenntartójának) felsőoktatási támogatási megállapodással,
• a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány részére alapítói vagy csatlakozói vagyonrendelés keretében vagy a közhasznú tevékenysége támogatására nyújtott támogatás.

A nyújtott támogatás alapján az adóalap-kedvezmény mértéke [Tao tv. 7. § (1) bekezdés z) pont za)-ze) alpontok]:

• a közhasznú szervezetnek (kivéve a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány) nyújtott támogatásnál a támogatás értékének 20 százaléka, tartós adományozási szerződésnél 40 százaléka;
• a Magyar Kármentő Alapnak, a Nemzeti Kulturális Alapnak, a Kárenyhítési Alapnak nyújtott támogatásnál a támogatás értékének 50 százaléka;
• a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi vagy egyházi fenntartásban lévő egyetemnek (fenntartójának) felsőoktatási támogatási megállapodással nyújtott támogatásnál a támogatás értékének 300 százaléka;
• a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványnak a közhasznú tevékenységére nyújtott támogatásnál a támogatás értékének 20 százaléka, az alapítói vagy csatlakozói vagyonrendelés esetén 40 százaléka;
• felsőoktatási intézmény felsőoktatási támogatási megállapodással történő támogatásánál a támogatás értékének 50 százaléka;

de együttesen legfeljebb az adózás előtti eredmény összege.

A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány részére az adóévben alapítói vagy csatlakozói vagyonrendelés keretében, továbbá a közhasznú tevékenysége támogatására visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értékének, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értékének 20 százaléka - alapítói vagy csatlakozói vagyonrendelés esetén 40 százaléka - csökkenti a juttatást teljesítő adózónál az adóalapot, legfeljebb az adózási előtti eredménye összegéig. Az adóalap akkor csökkenthető, ha az adózó rendelkezik a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által az adóalap megállapítása céljából kiállított igazolással, amely tartalmazza a kiállító és az adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, a támogatás, juttatás összegét, célját. Az igazolásra vonatkozó rendelkezésbe az átláthatóságot segítő pontozás került bevezetésre, ugyanakkor ez tartalmi változást nem jelent.

Az új - 2021. június 10-étől hatályos - rendelkezések szerint a felsőoktatási támogatási megállapodás adóalap-kedvezménye 50 százalékról 300 százalékra bővült abban az esetben, ha közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi vagy egyházi fenntartásban lévő egyetem vagy fenntartója támogatására került sor. A többi ide tartozó kedvezménnyel együttesen továbbra is az adózás előtti nyereség összegéig lehet e csökkentő tételt alkalmazni.

Az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésére akkor jogosult, ha rendelkezik a közhasznú szervezet, a Magyar Kármentő Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, az egyetem vagy fenntartója, a felsőoktatási intézmény, a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által az adóalap megállapítása céljából kiállított igazolással, ami tartalmazza a kiállító és az adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, a támogatás, juttatás összegét, célját (Tao tv. 7. § (7) bekezdés).

A kedvezményt a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok és a fenntartásukban működő egyetemek támogatása esetében az erről szóló törvény hatálybalépése napját, azaz 2021. május 1. napját követő ügyletekre lehet alkalmazni.

Elismert költség

Az adomány összege – a fentiek szerinti csökkentő tételek mellett - elismert költség az adóalapnál, azaz nem kell azzal megnövelni az adózás előtti eredményt, ha az adományozó rendelkezik az adományban részesülő szervezet igazolásával, amelyet az adóalap megállapításához állítottak ki. 

2021. június 10-étől a felsőoktatási támogatási megállapodás alapján a felsőoktatási intézménynek visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatások, juttatások, térítés nélküli eszközátadások, térítés nélküli szolgáltatásnyújtások összege mellett az intézmény fenntartójának nyújtott - előzőek szerint meghatározott - ingyenes juttatások összege is elismert költség (Tao tv. 3. számú melléklet B/17., B/23. pont).

A vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költség továbbá a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványnak alapításkor vagy csatlakozáskor rendelt vagyon átadása kapcsán az adózás előtti eredmény terhére elszámolt összeg, továbbá a visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, valamint az e juttatásokkal kapcsolatban ráfordításként elszámolt általános forgalmi adó, ideértve azt az esetet is, ha a közfeladatot ellátó közérdekű alapítvány részére a vagyont, juttatást, átadást, szolgáltatást nem az alapító, csatlakozó, hanem harmadik személy juttatja és harmadik személy juttatását az alapító, csatlakozó sajátjának ismeri el (Tao tv. 3. melléklet B/25. pont).

A társasági adó alanyai által  a magánsze¬mélyeknek, illetve szervezeteknek, más gazda¬sági társaságoknak bármilyen for¬mában nyújtott ingyenes juttatásokkal kapcsolatban azt kell megvizsgálni, hogy a Tao tv. 8. § (1) bekez¬dés d) pontja, valamint 3. számú mellék¬lete alapján a társasági adóalapban elis¬mert költségnek minősíthetők-e. Azok az összegek, amelyek nem  a vállalkozási tevékenység érdeké¬ben felmerült költségnek, ráfordításnak minősülnek, a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján a társaságiadó alapot növelő tételként kezelendőek.

A juttatás formája általában térítés nélkül, ingyenesen átadott eszköz (termék), nyújtott szolgáltatás vagy visszafizetési kötelezettség nélkül adott pénzbeli támogatás.

A társasági adó szempontjából a juttatás jogcíme, illetve a kedvezményezett személye meghatározó a költség társasá¬giadó-alapban való elismerése szempontjából. A juttatás jogcíme a fentiek szerint adomány, illetve egyéb ingyenes juttatás.

Adomány

Adomány közhasznú szervezet részére az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvényben meghatározott közhasznú tevékenysége támogatására, valamint az egyházi jogi személy részére a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvényben meghatározott tevékenységek támogatására, továbbá közérdekű kötele¬zettségvállalás céljára nyújtható.

Az adomány az adományozónak a Tao. törvényben foglaltakon túl egyéb vagyoni előnyt nem jelenthet. A Tao. törvény 3. számú melléklet B) rész 17. pontja az adomány definíciójának megfelelő juttatásokat kifejezetten a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek, ráfordításnak minősíti, amennyiben az adomány nyújtója rendelkezik a közhasznú szervezet, az egyházi jogi személy, a közérdekű kötelezettségvállalás szervezője által az adóalap megállapítása céljából kiállított igazolással. Az igazolásnak tartalmaznia kell a kiállító és az adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, az adomány összegét és a támogatott célt. A Tao. tv. értelmében tehát magyar közhasznú szervezet, egyház részére nyújtott adomány a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül¬het, azzal a társasági adóalapot nem kell megnövelni.

Adomány: a közhasznú szervezet részére törvényben meghatározott közhasznú tevékenysége támogatására, valamint az egyházi jogi személy részére törvényben meghatározott tevékenysége támogatására, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve hogy az nem jelent az e törvényben meghatározottakon túl vagyoni előnyt az adományozónak, az adományozó tagjának vagy részvényesének, vezető tisztségviselőjének, felügyelőbizottsága vagy igazgatósága tagjának, könyvvizsgálójának, illetve ezen személyek vagy a természetes személy tag vagy részvényes közeli hozzátartozójának azzal, hogy nem minősül vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás. 

Tartós adományozás esetében az adóalap csökkenthető összesen 40 %-kal. Tartós adományozásnak a civil szervezet és az adományozó által

• írásban kötött szerződés alapján nyújtott
• pénzbeli támogatás minősül,
• ha a szerződésben az adományozó arra vállal kötelezettséget, hogy az adományt a szerződéskötés (szerződésmódosítás) évében és az azt követő legalább 3 évben, 
• évente legalább 1 alkalommal – azonos vagy növekvő összegben – ellenszolgáltatás nélkül adja, azzal, hogy nem számít ellenszolgáltatásnak, ha a közhasznú szervezet a közhasznú szolgáltatás nyújtása keretében utal az adományozó nevére, tevékenységére  (Civil tv. 2. § 27. pont).

A tartós adományozásnak legalább 4 évet érintően írásban megkötött szerződés alapján, kizárólag pénzben nyújtott támogatás minősülhet akkor, ha a támogatás évente legalább 1 alkalommal az előző évivel megegyező vagy növekvő összegben kerül teljesítésre. Ez azt eredményezi, hogy egy közhasznú szervezetnek közhasznú tevékenysége támogatására térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, vagy ellenszolgáltatás nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke alapján tartós adományozásra tekintettel nem csökkenthető az adóalap, mivel az adományozás nem pénzben történt. 

A tartós adományozásra tekintettel érvényesített többletkedvezmény nem végleges, mert ha a támogató társaságiadó-alany, az adóévben a tartós adományozási szerződésben vállaltakat bármely ok miatt nem tudja teljesíteni – ideértve azt is, ha a támogató jogutód nélküli megszűnik –, akkor a megelőző adóévekben igénybe vett többletkedvezmény kétszeres összegével köteles adózás előtti eredményét megnövelni.

Ha azonban a támogatott szervezet szűnik meg jogutód nélkül, vagy törlik a közhasznúsági nyilvántartásból, akkor a támogató az adóévet megelőző év(ek)ben igénybe vett többletkedvezmény összegével (és nem annak kétszeresével) kötelezett az adózás előtti eredményét növelni.

Felsőoktatási támogatási megállapodás

A Tao tv. értelmében a felsőoktatási támogatási megállapodás az alapítóval vagy fenntartóval a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény szerinti felsőoktatási intézmény alapítására, működésének biztosítására kötött, legalább három évre szóló megállapodás. Hangsúlyozni kell, hogy a felsőoktatási támogatási kedvezmény egy háromszereplős formáció.

Maga a felsőoktatási támogatási szerződés az adózó és az alapító vagy a fenntartó között jön létre, vagyis az nem köthető az adózó és a felsőoktatási intézmény között.

Felsőoktatási támogatási megállapodás alapján az adóalap-kedvezmény a juttatott érték 300 százaléka abban az esetben, ha közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi vagy egyházi fenntartásban lévő egyetem, illetve annak fenntartója támogatására kerül sor. Egyéb felsőoktatási intézmények felsőoktatási támogatási megállapodás alapján történő támogatása esetén az adóalap-kedvezmény a juttatott érték 50 százaléka, legfeljebb az adózás előtti eredmény összegéig.

A Tao tv. a korábban és jelenleg is hatályos szabályozás szerint is figyelési időszakot írt elő a tartós adományozásra, illetve a felsőoktatási intézmény felsőoktatási támogatási megállapodás keretében történő támogatására tekintettel elszámolt adóalap-csökkentés esetére.

Ezen szabályozás szerint az adózónak

• az elszámolt kedvezmény összegével meg kell növelnie az adózás előtti eredményét, ha az adózó az adóévben a tartós adományozásról szóló szerződésben vagy a felsőoktatási támogatási megállapodásban vállaltakat a másik fél közhasznúsági nyilvántartásból való törlése vagy jogutód nélküli megszűnése miatt nem teljesítette;
• az elszámolt kedvezmény kétszeresével kell megnövelnie adózás előtti eredményét, ha az adóévben a tartós adományozási szerződésben/felsőoktatási támogatási megállapodásban vállaltakat más ok miatt nem teljesítette, illetve, ha a tartós adományozási szerződésben foglaltakat jogutód nélküli megszűnése okán nem teljesítette [Tao tv. 8. § (1) bekezdés s) pont, Tao tv. 16. § (1) bekezdés c) pont ce) alpont].

A 2011. évi CCIV. tv. 2. § szerint felsőoktatási intézmény: az oktatás, a tudományos kutatás, a művészeti alkotótevékenység, mint alaptevékenység folytatására létesített szervezet. 

A 4. § (1) bekezdése szerint felsőoktatási intézményt önállóan vagy más jogosulttal együttesen
a) a magyar állam, országos nemzetiségi önkormányzat,
b) az egyházi jogi személy (a továbbiakban: egyházi fenntartó),
c) a Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaság,
d) a Magyarországon nyilvántartásba vett alapítvány, vagyonkezelő alapítvány, közalapítvány vagy vallási egyesület
alapíthat.

Egyházi felsőoktatási intézmény az (1) bekezdés b) pontja szerinti fenntartó által fenntartott felsőoktatási intézmény. Magán felsőoktatási intézmény az (1) bekezdés c) és d) pontja szerinti fenntartó által fenntartott felsőoktatási intézmény.

A tartós és a felsőoktatási támogatási megállapodás kettő különböző jogintézmény. Az természetesen nincs kizárva, hogy például egy adózó egy adott közhasznú felsőoktatási intézménynek ad felsőoktatási támogatási megállapodás alapján is támogatást, és ettől függetlenül még közhasznúként (vagy esetleg tartós adományozási szerződés alapján) is támogatja. Ez esetben az első tételre az 50 százalékos, a második tételre a 20 százalékos (illetve 40 százalékos) kedvezmény él.

Mind a tartós és a felsőoktatási támogatási megállapodás kettő különböző jogintézmény.

Az természetesen nincs kizárva, hogy például egy adózó egy adott közhasznú felsőoktatási intézménynek ad felsőoktatási támogatási megállapodás alapján is támogatást, és ettől függetlenül még közhasznúként (vagy esetleg tartós adományozási szerződés alapján) is támogatja. Ez esetben az első tételre az 50 százalékos, a második tételre a 20 százalékos (illetve 40 százalékos) kedvezmény él.  Nem merül fel a kedvezmény halmozása, mert eltérő a jogcím és a kedvezményezett is, tehát az AEE (adózás előtti eredmény)-ben meghatározott korlát figyelembe vétele mellett mindkét támogatásra igénybe vehető a rá vonatkozó kedvezmény.

Az adókedvezmények a számított adóból, adóvisszatartás formájában vehetők igénybe, ami azt jelenti, hogy az adózó csak a kedvezmények összegével már csökkentett adót köteles megfizetni. A számított adót úgy kapjuk meg, hogy az adóalapot – amely akár a jövedelem-(nyereség-)minimum is lehet –, szorozzuk a 9 százalékos társaságiadó-kulccsal.

Az Art. 54. § (4) bekezdésére figyelemmel az adókedvezmények önellenőrzés útján is érvényesíthetők, vagyis, ha az adózó az alapbevallásába nem állított be valamely adókedvezményt – amire pedig jogosult lett volna –, akkor azt utólag pótolhatja önellenőrzés beadásával.

A teljesség kedvéért itt megjegyezhetjük, hogy ez nem volt mindig így, ugyanis korábban a Tao tv. 29/D. § (11) bekezdése kimondta, hogy a Tao tv.  szerinti adókedvezmény érvényesítésére kizárólag az adóbevallásban, az adózónak a bevallás benyújtásáig meghozott döntése alapján van lehetőség.

Ha pedig adózói döntésről van szó, akkor annak utólagos megváltoztatására nincs mód az Art. 54. § (3) bekezdése szerint. Ez azzal járt, hogy ha az adózó – akár szándékosan, akár „véletlenül” – nem érvényesített valamely adókedvezményt, akkor nem önellenőrizhette a bevallását az adókedvezmény utólagos alkalmazása érdekében. A Tao tv. 29/D. § (11) bekezdése 2018. július 26-a óta viszont hatálytalan, vagyis a jelölt időponttól a tilalom már nem érvényesül.] 

2018. július. 26-tól változott a Tao tv. rendelkezése, így ezen naptól kezdődően önellenőrzésről szóló bevallásban benyújtható a kedvezmény összege „első ízben”. Ez azt jelenti, hogy ha adózó az alapbevallásában figyelmetlenségből vagy akár szándékosan (erre irányuló döntése alapján) nem vette igénybe az adókedvezmény összegét, úgy azt önellenőrzés keretében érvényesítheti.

A Tao. tv. 29/D. § (11) bekezdésének szabálya az „adókedvezmények” kifejezést alkalmazta, amely a számított adóból a Tao. tv. 23. §-ában foglaltak szerint igénybe vehető kedvezményeket jelöli. 

Nem érinti tehát a rendelkezés hatályon kívül helyezése az adózás előtti eredményt csökkentő tételeket (adóalap-kedvezményeket). Mindezek alapján azon adóalap-kedvezmények esetében, amelyek alkalmazását a Tao. tv. az adózó döntésétől teszi függővé, továbbra sincs helye a döntés önellenőrzés útján történő megváltoztatásának. A Tao tv. 7. § (1)bekezdés z) pontjában ilyen hivatkozás - „adózó választása alapján /adózó döntése szerint” - nincs, így önellenőrzés lehetséges!

Ingyenes juttatások

Amennyiben az ingyenes juttatás a Tao. tv szerint nem minősül adománynak, akkor a 3. számú mel-léklet A) rész 13. pontja, illetve B) rész 3. pontja lehet irányadó a költség adóalapban történő érvényesíthetőségének megállapítása szempontjából. Abban az esetben, ha egy vállalkozás magyar, ukrán vagy más külföldi magánszemély részére közvetlenül nyújt támogatást, akkor ez a költség, ráfordítás a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontjára tekintettel elismert a vállalkozás társasági adóalapjában. Magánszemély részére nyújtott ingyenes juttatás elismerését a Tao. tv.  3. számú melléklete nem korlátozza.

Ha az adománynak nem minősülő jut¬tatás kedvezményezettje egy magyar civil szervezet, akkor annak nyilatkoznia kell a támogató részére, hogy a juttatás adóévében vállalkozási tevékenységet nem vég¬zett, vagy hogy a támogatást nem a vállalkozási tevékenységéhez kapta, vagy a vállalkozási tevékenysége után adófizetési kötelezettsége nem keletkezik. E nyilatkozat birtokában a támogatást nyújtó vállalkozásnál az ingyenes juttatás összege a társasági adóalapban elismert költség.

A vállalkozás által egy másik belföldi vállalkozás részére nyújtott, adománynak nem minősülő ingyenes juttatás a társasági adóalapban akkor elismert, ha a juttatás nyújtója rendelkezik a kedvezményezett nyilatkozatával. E nyilatkozatnak tartalmaznia kell, hogy a juttatást a kedvezményezett az eredményében bevételként elszámolta, adózás előtti eredménye, adóalapja a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, továbbá az e bevételre jutó társasági adót megfizeti, amelyet a társaságiadó-bevallás elkészítését követően nyilatkozat útján igazol.

Ha a vállalkozás által nyújtott ingyenes juttatásban olyan szervezet, intéz¬mény (például önkormányzat) részesül, amely nem alanya a társasági adónak, azaz esetében a nyilatkozattételre vonatkozó rendelkezések nem értelmezhetők, akkor a juttatás nyilatkozat nélkül is elismert költségnek minősül, amivel a vállalkozásnak a társasági-adóalapját nem kell megnövelnie.

Általános forgalmi adó

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.)  csak a közcélú adományt definiálja, másrészt speciális szempontok szerint csoportosítja az ügyleteket az adófizetési kötelezettség szerinti minősítéskor. Az adomány és az áfa meghatározásához alapvetően a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás, illetve az ellenérték fejében teljesített és az ellenérték nélküli ügyletek megkülönböztetése a kiindulási alap az adómentes és az adóköteles ügyletek elhatárolásakor.

Főszabály szerint az ellenérték fejében teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások után kell áfát fizetni. A termékértékesítés alapvetően birtokba vehető dolog olyan átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, de a jogalkotó bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügyletet is termékértékesítésnek tekint. Szolgáltatás nyújtásának minősül bármely olyan ügylet, amely az áfatörvény értelmében nem termék értékesítése. Az áfa rendszerében az Áfa tv. fogalmai szerint a termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak minősülő ügyletek - az ellenértékre figyelemmel - három csoportba sorolandók:

• az ellenérték fejében teljesített ügyletek, 
• olyan ügyletek, amelyek ellenérték fejében teljesítettek ugyan, mégsem áll be az első csoportba tartozó ügyletekre meghatározott joghatás, 
• és vannak olyan ügyletek, amelyek nem minősülnek ellenérték fejében teljesítettnek. 

Az adományozásra – tekintettel annak ingyenes jellegére - a nem ellenérték fejében teljesített ügyeletekre meghatározott adóztatási szabályok vonatkoznak.

Az Áfa tv. 11. § (3) bekezdésének értelmében mindössze két ügylettípus nem minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek és ezáltal nem von maga után áfafizetési kötelezettséget:

• egyrészt a közcélú adomány, 
• másrészt pedig az az eset, amikor az adóalany - vállalkozásának céljára tekintettel - más tulajdonába ingyenesen enged át árumintát és kis értékű terméket. 

A szolgáltatások közül pedig kizárólag a közcélú adomány nyújtása nem minősül ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak. Az adományozónak az áfa elszámolásakor a levonási oldalon is ügyelnie kell, ugyanis a főszabály szerint csak abban a mértékben jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja a rá áthárított adót, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja.

Az Áfa tv. 259/A. § szerint közcélú adomány: a közhasznú szervezet részére törvényben meghatározott közhasznú tevékenysége támogatására, az oktatási intézmény részére az alapító okiratában meghatározott tevékenysége támogatására, valamint az egyházi jogi személy részére törvényben meghatározott tevékenysége támogatására fordított termék, szolgáltatás, feltéve, hogy

a) az ügyletre vonatkozó okirat, egyéb körülmény valós tartalma alapján nem állapítható meg, hogy az nem, vagy csak látszólag szolgálja a közhasznú, a közérdekű, az oktatási intézmény esetében az alapító okiratában meghatározott, továbbá az egyházi jogi személy esetében törvényben meghatározott tevékenységét,
b) az nem jelent vagyoni előnyt az adományozónak, az adományozó tagjának vagy részvényesének, vezető tisztségviselőjének, felügyelőbizottsága vagy igazgatósága tagjának, könyvvizsgálójának, illetve ezen személyek vagy a természetes személy tag vagy részvényes közeli hozzátartozójának azzal, hogy nem minősül vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás, és
c) az adományozó rendelkezik a közhasznú szervezet, az oktatási intézmény, illetve az egyházi jogi személy által kiállított olyan igazolással, amely tartalmazza az adományozó és az adományozott nevét, székhelyét vagy állandó lakóhelyét, adószámát, adószám hiányában egyedi azonosítására szolgáló jelét és a támogatott célt.

A fenti meghatározás alapján a közhasznú szervezetek, az oktatási intézmények és az egyházi jogi személyek részére nyújtott adományok minősülhetnek közhasznúnak abban az esetben, ha az Áfa tv-ben meghatározott célból nyújtják az adományt. A fent részletezett tevékenységekhez nyújtott adományok adómentességéhez a törvény az adományozás körülményeire is feltételeket szab.

A színlelt ügyletek, az összefonódások és visszaélések kiszűrése érdekében pedig fontos a megfelelő dokumentáció megléte és tartalma is. Az adományozás ugyanis csak akkor lehet adómentes, ha az ügyletre vonatkozó okirat, egyéb körülmény valós tartalma alapján megállapítható, hogy nem színlelt ügyletről van szó, az nem adóelkerülést szolgál, illetve, ha az adomány valóban a közhasznú, a közérdekű, az oktatási intézmény esetében az alapító okiratában meghatározott, továbbá az egyházi jogi személy esetében törvényben meghatározott tevékenységét szolgálja, és az adomány és a tevékenység közötti kapcsolat valós. Az adományozás nem jelenthet vagyoni előnyt természetes személy tag vagy részvényes közeli hozzátartozójának. Ez utóbbi körbe a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény értelmében beletartozik a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér.

Az adományozáshoz kapcsolódóan az adományban részesülőnek az Áfa tv. 259. § 9/A. pontja szerinti tartalmú igazolást kell kiállítania és az adományozó részére átadnia ahhoz, hogy az adományozó érvényesíteni tudja az adómentességét. Az igazolásnak tartalmaznia kell az adományozó nevét, székhelyét vagy állandó lakóhelyét, adószámát, adószám hiányában egyedi azonosítására szolgáló jelét, az adományozott nevét, székhelyét vagy állandó lakóhelyét, adószámát, adószám hiányában egyedi azonosítására szolgáló jelét, valamint a támogatott célt.

A szomszédos helyzetre tekintettel és más esetben is, nemcsak magánszemélyek, de társaságok is igyekeznek segíteni, adományt juttatni a nehéz helyzetben lévő magánszemélyeknek. Az adományozás általában természetbeni, illetve pénzbeli segítség formájában történik. Tekintettel arra, hogy az áfa rendszerében fő szabály szerint a gazdasági tevékenységet folytató adóalany által teljesített és ellenérték fejében megvalósuló ügyletek adóztatandók [Áfa tv. 2. § a) pont és 5. § (1) bekezdés], az áfa szempontból különös jelentőséggel bír egyrészt, hogy az adományozó adóalanynak minősül-e, vagy sem, illetve azt is vizsgálni szükséges, hogy az adományozás térítés nélkül, ingyenesen történik-e.

A gazdasági tevékenységet nem végző, ezért áfa szempontjából adóalanynak nem minősülő magánszemélyek magánszemélyeknek nyújtott adománya (termék, szolgáltatás, pénz) – az adóalanyiságnak mint az adóztatás egyik feltételének hiányában – nem jár áfafizetési kötelezettséggel.

Abban az esetben, ha a magánszemély adományozása közvetett módon, egy adományokat gyűjtő szervezet bevonásával teljesül, adóalanyiság hiányában ilyen esetben sem keletkezik a magánszemély számára áfafizetési kötelezettség.

Az adóztatás feltétele, hogy az adott ügylet ellenérték fejében valósuljon meg. E feltételre tekintettel az adomány, adományozás térítésmentesen történik, fő szabály szerint akkor sem keletkeztet áfafi¬zetési kötelezettséget, ha az adományt egy egyébként áfaalany személy, szervezet (gazdasági társaság, egyéni vállalkozó stb.) adja, nyújtja.

Amennyiben egy áfaalany célzottan azért szerez be adott terméket, termékeket, hogy azokat a nehéz helyzetben lévő magánszemélyek részére ingyenesen átadja, akkor ezen ingyenes juttatása okán áfát nem kell fizetnie. Mivel ez esetben az átadandó termékek előre tudottan nem az áfaalany gazdasági tevékenységének végzésére szolgálnak, az adóalany ezen termékek beszerzésére jutó áfát nem helyezheti levonásba (Áfa tv. 120. §). Levonási jog hiányában az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése szerinti adóztatás feltételei sem teljesülnek, azaz a termékek ezen módon történő adományozása után áfa nem merülhet fel.

Amennyiben az áfaalany közvetetten adományoz egy közhasznú szervezet részére (közhasznú tevékenységének támogatására), vagy egy egyházi jogi személy részére (törvényben meghatározott tevékenysége támogatására) juttatja el az adományként felajánlott terméket, szolgáltatást, akkor az Áfa tv. 259. § 9/A. pontja szerinti közcélú adomány, adományozás valósul meg, amely után az Áfa tv. 11. § (3) bekezdés a) pontja és 14. § (3) bekezdése figyelembevételével áfát nem kell fizetni.

Az adófizetés alóli mentesülés feltétele az is, hogy az adományozó rendelkezzen a közhasznú szervezet vagy az egyházi jogi személy által kiállított igazolással [Áfa tv. 259. § 9/A. § c) pont].

A magánszemélyhez hasonlóan egy adóalany adománya is történhet pénz formájában. Áfafizetés azon¬ban ez esetben sem merül fel, a minősítés alapját az Áfa tv. 9. § (2) bekezdés b) pontja képezi, amelynek értelmében a pénz, készpénz-helyettesítő és pénzhelyettesítő eszköz nem minősül áfa szempontjából véve birtokba vehető dolognak, így annak átadása nem valósít meg termékértékesítést.

Az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése szerint bizonylatot (számla, nyugta) csak termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról kötelező kibocsátani, megállapítható az is, hogy ezen esetekben nemcsak áfa nem merül fel, hanem bizonylatkibocsátási kötelezettség sincs.

Előfordulhat azonban, hogy az adományozást áfa terheli. Abban az esetben, ha az adományozónak az adományként felajánlott termékhez, szolgáltatáshoz kapcsolódóan korábban áfalevonási joga állt fenn. Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősíti a termék más tulajdonába történő ingyenes átengedését is akkor, ha e termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben, vagy részben adólevonási jog illette meg. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az áfaalany adományozó a gazdasági tevékenységi körében korábban beszerzett olyan terméket ad át adományként a nehéz helyzetben lévő magánszemélyeknek, melyek beszerzéséhez kapcsolódóan adólevonási jog illette meg, akkor az ingyenes átadás, juttatás után áfafizetési kötelezettsége keletkezik. Ez előfordulhat akkor, ha egy textiliparban forgalmazó cég az általa forgalmazott termékekből biztosít ingyen darabokat a magánszemélyeknek. Mindezen termékek átadása után a forgalmazó cégnek áfát kell fizetni, az adóalap megállapítása az Áfa tv. 68. § szerint történik. 

Alapítvány által végzett gazdasági tevékenység (Kfv.I.35.639/2019/4.)

Alapítvány által végzett gazdasági tevékenység az Áfa tv. hatálya alá tartozik, emiatt áfa-fizetési kötelezettség terheli. Az elbíráláskor nem a Civil tv. rendelkezései az irányadók. A kérdés az volt, hogy adózó a közhasznú nonprofit jogállására figyelemmel a 2014. évi CLXXV. törvény (továbbiakban: Civil tv.) előírásai alapján mentesül-e az áfa adófizetési kötelezettsége alól, vagyis adókötelezettségének megítélésekor csak és kizárólag a Civil tv. előírásai érvényesülnek, ezek vehetők figyelembe vagy sem.

Eltérő szabályozást a Civil tv. nem tartalmaz, nem veszi ki a civil szervezeteket az adótörvények hatálya alól. Ebből következően törvényesen került sor az adózó adóalanyi minőségre a 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) előírásaira figyelemmel. Az Áfa tv. 5. § (1) bekezdése értelmében ugyanis adóalany az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Gazdasági tevékenység valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. (6. §) 

Az általános forgalmi adó uniós szinten harmonizált adónem, annak szabályait a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112 EK irányelv (a továbbiakban: HÉA irányelv) tartalmazza. Az átültetési kötelezettségből fakadóan a tagállamoknak tartózkodniuk kell attól, hogy az uniós szabályokba ütköző tagállami jogot alkossanak, az uniós normában szereplő fogalmaknak eltérő értelmet tulajdonítsanak. Erre figyelemmel a gazdasági tevékenység fogalmának értelmezésekor figyelemmel kell lenni az uniós jog egységes értelmezését biztosító Európai Bíróság ezzel kapcsolatos döntéseire. A HÉA irányelv 9. cikk (1) bekezdése szerint gazdasági tevékenység: a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelő-ipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. Gazdasági tevékenységnek minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása. A magyar szabályozás azt a tevékenységet tekinti gazdasági tevékenységnek, amelyet üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel folytatnak, amennyiben az ellenérték elérésére irányul.

A jogszabályi megfogalmazás alapján a három tényező közül már az egyik megvalósulása is önállóan megalapozza a gazdasági tevékenység megvalósulását, így nem tévedett az adóhatóság akkor, amikor a gazdasági tevékenység megvalósulását rögzítette. Az Európai Bíróság számtalan döntésében emlékeztetett arra, hogy a „gazdasági tevékenység objektív fogalom, és azt önmagában, céljától és eredményétől függetlenül kell értelmezni. Ekként adózónak az üzletszerűség vizsgálata körében kifejtett érvei súlytalanok, az adóhatóság helytállóan rögzítette, hogy adózó tevékenysége megfelelt az Áfa tv. 6. §-ban írt feltételeknek. 

Az Áfa törvény nem kezeli eltérően a nonprofit szervezeteket a vállalkozásoktól. Ennek következtében közömbös, hogy mi az adott gazdasági tevékenység célja, áfa szempontból mindig az elvégzett tevékenységet kell minősíteni, a törvényi előírások figyelembevételével. Nem az a mérvadó, hogy egy tevékenységet, mint vállalkozási tevékenységet végez-e a civil szervezet, ugyanis a cél szerinti tevékenységek is adókötelesek, ha nem szerepelnek az Áfa tv. 85. §-a szerinti felsorolásban.

Az Áfa törvény 85. § alapját képező HÉA irányelv 132. cikkével kapcsolatban az Európai Bíróság C-699/15. számú ügyben kifejtette, hogy e cikk „olyan adómentességeket állapít meg – amint azt azon fejezet címe is mutatja, amelynek e cikk a részét képezi –, amelyek célja egyes közhasznú tevékenységek előmozdítása. Mindazonáltal e mentességek célja nem valamennyi, hanem kizárólag azon közhasznú tevékenységek mentesítése a héa alól, amelyeket az irányelv itt felsorol, és részletesen meghatároz.

Az adómentességek leírására használt kifejezéseket szigorúan kell értelmezni, mivel ezek a 2006/112 irányelv 2. cikkéből eredően kivételt jelentenek a fő szabályhoz képest, miszerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében teljesített minden szolgáltatásnyújtás után héát (áfa-t) kell fizetni.

Miután adózó az Áfa tv. hatálya alá eső tevékenységet végzett, számlakibocsátási kötelezettsége fennállt. Az Áfa tv. 165. §-a külön részletezi, mikor nem terheli ez a kötelezettség, azonban az általa végzett tevékenységek ebbe a körbe a fentiek szerint nem voltak besorolhatók. Az adózói jogértelmezési technika téves, miután a Civil tv. értelmező rendelkezései, fogalom meghatározásai erre vonatkozó külön törvényi felhatalmazás nélkül az adókötelezettség megállapításánál nem relevánsak és alkalmazandók.

A Szerző jogász, áfa- és nemzetközi adószakértő