Alanyi adómentesség, áthárított áfa, ingatlan áfája, adólevonási jog és fizetendő adó csökkentése

dr. Veress Júlia 

Az alanyi adómentesség

Az alanyi adómentesség az általános forgalmi adó rendszerében egy olyan különleges státusz, amely elsősorban az adóalany személyéhez és nem az általa végzett tevékenységhez kötődik. A hétköznapi életben úgy terjedt el, hogy az alanyi adómentesség az olyan státusz, ahol nincs áfa fizetési kötelezettség, s nincs adólevonás sem. Ez részben igaz, ám ha az alanyi adómentes adózók, amennyiben belföldi ügyleteiken kívül határon átnyúló, illetve nemzetközi tranzakciókat teljesítenek akár áfa fizetési kötelezettségük is keletkezhet, melyről adózók sok esetben nem rendelkeznek kellő ismeretekkel. Jelen cikkben az alanyi adómentes státuszhoz kapcsolódó ügyletek érdekességeit, témához kapcsolódó tudnivalókat részletezzük. 

Bővültek az alanyi adómentességi szabályok EU irányelvi harmonizációs kötelezettség miatt.

A 2020/285/EU tanácsi irányelvvel történő harmonizációs kötelezettség okán 2025. január 1-i hatálybalépéssel több ponton módosította az alanyi adómentességre vonatkozó szabályokat a törvény. Az új szabályok alapján a belföldi adóalanyoknak lehetőségük volt alanyi adómentességet választani az Unió más tagállamaiban is az ott teljesített ügyleteikre vonatkozóan, illetve ugyanígy választhatnak alanyi adómentességet a más Uniós országban letelepedett adóalanyok is Magyarországon a belföldi ügyleteikre tekintettel. Az adómentesség választásának feltétele, hogy az adott naptári évben, illetve az azt megelőző naptári évben is megfeleljen az adóalany a megszabott értékhatárnak mind a tagállamok által előírt árbevétele, mind az uniós együttes 100.000 eurós árbevétele tekintetében.

Az alanyi adómentesség értékhatára 2025. január 1-jétől 18 millió Ft.

Az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatár három lépésben 18 millió forintról 24 millió forintra emelkedik. Így az értékhatár 2026. január 1-jétől 20 millió forintra, 2027. január 1-jétől 22 millió forintra, 2028. január 1-jétől pedig 24 millió forintra nő.

Az értékhatár megemeléséhez kapcsolódóan mindhárom lépcső esetében átmeneti szabály mondja ki, hogy az adott évre vonatkozóan mely esetben választható alanyi adómentesség:

• A 2026. év vonatkozásában akkor, ha az adóalany belföldön, ellenérték fejében teljesített termékértékesítései, szolgáltatásnyújtásai ellenértékének összege sem 2025-ben ténylegesen, sem 2026-ban ténylegesen, illetve észszerűen várhatóan nem haladja meg a 20 millió forintot.
• A 2027. év vonatkozásában akkor, ha az adóalany belföldön, ellenérték fejében teljesített termékértékesítései, szolgáltatásnyújtásai ellenértékének összege sem 2026-ban ténylegesen, sem 2027-ben ténylegesen, illetve észszerűen várhatóan nem haladja meg a 22 millió forintot.
• A 2028. év vonatkozásában akkor, ha az adóalany belföldön, ellenérték fejében teljesített termékértékesítései, szolgáltatásnyújtásai ellenértékének összege sem 2027-ben ténylegesen, sem 2028-ban ténylegesen, illetve észszerűen várhatóan nem haladja meg a 24 millió forintot.

Mindhárom esetben igaz, hogy a leírt feltételek teljesülése esetén akkor is választható az alanyi adómentesség, ha az értékhatár korábbi átlépése miatt az alanyi adómentesség újraválasztására vonatkozó tilalmi időszak egyébként még nem telt el.

Megszűnés

Az alanyi adómentesség megszűnésének eseteit az Áfa tv. 191. § (1) bekezdése tartalmazza. Ezek 2025. július 20-a előtt kizárólag a következők voltak:

a) ha az adóalany az alanyi adómentességet a tárgy naptári évet követő naptári évre már nem kívánja alkalmazni;
b) ha az adóalany jogutódlással megszűnik, de a jogutódra az alanyi mentesség választására jogosító feltételek nem teljesülnek, vagy teljesülnek ugyan, de a jogutód az alanyi mentességet nem kívánja alkalmazni;
c) a tárgy naptári évben meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt.

A bemutatott szabály következtében azokban az esetekben, amikor a tárgyévre alanyi adómentességet választott adóalany év közben például megözvegyülése okán a korábban általános szabályok szerint adózó házastársa tevékenységét folytatta, nem volt lehetősége az alanyi adómentes státusza év közbeni megváltoztatására. Ennek a következménye az volt, hogy az alanyi adómentes státusz fennállása miatt az özvegy nem volt képes az Áfa tv. 18. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kötelezettségvállalás (miszerint a szerzett vagyonhoz fűződő, az áfatörvényben szabályozott jogok és kötelezettségek őt terhelik) megtételére, és így az Áfa tv. 17. § (1) bekezdésében foglalt jogutódlási szabályt sem alkalmazhatta.

Mindezek miatt az elhunyt egyéni vállalkozó tulajdonában tartott termékek után adófizetési kötelezettsége keletkezett (feltéve, hogy azokhoz korábban adólevonási jog kapcsolódott), adólevonási jogát viszont az alanyi adómentes státusza miatt nem tudta érvényesíteni, annak ellenére sem, hogy az átvett tevékenység miatt esetleg hamarosan átlépte az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt.

Az alanyi adómentesség megszüntetésének esetei 2025. július 20-ától kibővültek az alábbi esetekkel:

• egyéni vállalkozó és mezőgazdasági őstermelő elhalálozása miatt tevékenységét az özvegye vagy örököse folytatja;
• egyéni vállalkozó és mezőgazdasági őstermelő a cselekvőképességét elveszti, így nevében és javára a tevékenységét a törvényes képviselője folytatja;
• mezőgazdasági tevékenységét megszüntető természetes személy adóalanynak a mezőgazdasági tevékenységet tovább folytató, a Ptk. szerinti közeli hozzátartozónak minősülő természetes személy részére történő, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott támogatással gazdaságátadás történik;
• az agrárgazdaságok átadásáról szóló 2021. évi CXLIII. törvény szerinti gazdaságátadási szerződés alapján megvalósuló gazdaságátadás történik.

A módosítás következtében lehetővé vált, hogy az adóalany az alanyi adómentesség választásától eltérjen és az általános adózási módot év közben választhassa.

Ezzel biztosítható, hogy az elhunyt adóalany özvegyének, örökösének, cselekvőképtelenné vált adóalany törvényes képviselőjének és a mezőgazdasági tevékenységet tovább folytató gazdaságátvevőnek az átvett vagyontárgyak után ne keletkezzen adókötelezettsége.

Az adóalany az alanyi adómentesség megszüntetésére vonatkozó nyilatkozatát az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Adóig. vhr.) változásbejelentésre vonatkozó szabályai szerint kell megtenni. 

Választási jogosultság

Az alanyi adómentesség belföldön választáson alapul, tehát az adóalany csak abban az esetben jogosult az Áfa tv.  szabályai szerint eljárni, ha ezen jogállás választását az adóhatóság felé bejelentette.

A bejelentés szabályaira az Áfa tv. 192. § (2) bekezdése az irányadó, mely szerint kezdő vállalkozó a tevékenység megkezdése előtt, más adózó a tárgyévet megelőző év utolsó napjáig teheti meg ezen státusz választására vonatkozó nyilatkozatot. A választás tárgy naptári év végéig szól, azonban, ha az adóalany az alanyi adómentesség feltételei¬nek a továbbiakban is megfelel, akkor, amennyiben ezen választását az adóév végével nem változtatja meg, akkor az alanyi adómentesség a következő adóévben is megilleti mindaddig, amíg a feltételeknek megfelel és ellenkezően nem nyilatkozik.

Az alanyi adómentes adózó az általa teljesített ügyletek számlázása során főszabályként az Áfa tv. 193. §-ban említett kivételektől eltekintve adót nem hárít át, így ebből következően a kiállított számlán az Áfa tv. részletezett százalékértéket, illetve áthárított adót nem szerepeltethet. Mindez azt is jelenti, hogy az alanyi adómentes adóalanyt adólevonási jog sem illeti meg, azaz a befogadott számlák áfa-tartalmát tekintve nincs adólevonási joga sem, főszabály szerint.

Az alanyi adómentesség választhatóságára jogosító értékhatár emeléséről a 5/2025. (I.25.) Korm.rendelet rendelkezett, részletei az alábbiak:

2. § Az Áfa tv. 188. § (2) bekezdésétől eltérően az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatár 18 000 000 forintnak megfelelő pénzösszeg.

3. § (1) Az adóalany – az Áfa tv.-ben meghatározott egyéb feltételek fennállása esetén – a 2. § szerint az alanyi adómentességet a 2025. naptári évre abban az esetben választhatja, ha az adóalany az Áfa tv. 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek – forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege

a) sem a 2024. naptári évben ténylegesen,
b) sem a 2025. naptári évben észszerűen várhatóan, illetve ténylegesen

nem haladja meg a 18 000 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén az adóalany az alanyi adómentességet a 2025. naptári évre abban az esetben is választhatja, ha az Áfa tv. 191. § (3) bekezdésében rögzített időtartam még nem telt el.
4. § Az Áfa tv. 192. § (2) bekezdésétől eltérően az adóalany az alanyi adómentesség 2025. évre történő választására vonatkozó, az Áfa tv. 192. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozatát 2025. február 28-ig tehette meg.

Egy 2024. évben normál adóalanyiságot választott adózó, ha 2024.évben árbevétele nem haladta meg a 18 millió Ft-ot, illetve várhatóan 2025. évben sem fogja, akkor választhatja az alanyi adómentességet 2025. évre. Abban az esetben, ha esetleg 2025. évben már állított ki számlát a normál szabályok szerint, tehát nettó + áfa összegeben, akkor ezeket a számlákat bizony az alanyi adómentesség szabályai szerint sztorníroznia kell, vagy helyesbítő számla alkalmazásával módosítja az eredeti számlákat, mert választása 2025.január 1. napjára visszamenőlegesen érvényes. Így minden esetben célszerű kalkulálni a megfelelő bevételeket, költségeket, s azt, hogy adózónak melyik adózási nem éri meg jobban, melyik kedvezőbb számára. Az, aki 2024. évre vonatkozóan esetleg túllépte a 12 millió Ft-os értékhatárt, a módosítások következtében ismételten jogosult választani az alanyi adómentességet. Nyilatkozni szükséges a választásáról. Az Áfa tv. 65. §-ből levezetve az adó alapja a pénzben kifejezett ellenérték, így a 18 millió Ft-os értékhatár esetében a nettó összeget kell érteni. 

Adólevonási jog

Kivételek ugyanis vannak, az Áfa tv. 195. § (2) bekezdése olyan ügyleteket is megemlít, melyek kivételes esetköröket jelentenek a fenti főszabály szempontjából. Ennek értelmében az alanyi adómentes adóalany adólevonási jogot gyakorolhat az alanyi adómentesség időszakában keletkezett azon beszerzéseire jutó előzetesen felszámított adók kapcsán, mely beszerzések az adóalany alábbi termékértékesítéseinek, szolgáltatásnyújtásainak megvalósulását segítik elő:

• az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés a) pontja szerinti termékértékesítés (az adóalany vállalkozásán belül végzett saját beruházása, ha ennek eredményeként tárgyi eszközt állít elő);
• az Áfa tv. 188. § (3) bekezdés aa) alpontja szerinti termékértékesítés (tárgyi eszközként használt termék értékesítése);
• az Áfa tv. 188. § (3) bekezdés b)–d) pontja szerinti ügyletek [például a tárgyi eszköznek nem minősülő új közlekedési eszközök adómentes Közösségen belüli értékesítése, tárgyi eszköznek nem minősülő építési telek értékesítése, illetve olyan tárgyi eszköznek nem minősülő beépített ingatlan (ingatlanrész) és ehhez tartozó földrészlet értékesítése, amelynek első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg],
• tárgyi eszköznek nem minősülő új közlekedési eszköz az Áfa tv. 89. § (1)-(2) bekezdése szerinti adómentes értékesítése.

Az alanyi adómentes jogállásású adóalanyok adólevonási jogával összefüggésben lényeges megjegyezni, hogy az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adóra - az Áfa tv. 195. § (2) bekezdésében felsorolt kivételektől eltekintve (melyek esetében az adóalanyt az alanyi adómentes jogállás ellenére is megilleti az adólevonás joga) - az adóalany a későbbiekben sem alapíthat adólevonási jogot, vagyis az alanyi adómentesség szabályait alkalmazó adóalany az alanyi adómentesség időszakában eszközölt beszerzéseit terhelő előzetesen felszámított adót érintően akkor sem gyakorolhatja a levonás jogát, ha a későbbiekben az általános szabályokat fogja alkalmazni.

Alanyi adómentesség értékhatárának számítása

Az alanyi adómentesség választására jogosult az az adóalany, aki (amely) gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön. Az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatár számításánál az adóalany összes termékértékesítésének, összes szolgáltatásnyújtásának megtérítendő és megtérített ellenértékét kell figyelembe venni.

Az értékhatárnak való megfelelést nem csak az alanyi adómentesség évét megelőző évben, hanem a választásra vonatkozó évben is teljesíteni kell. Mindez azt jelenti, hogy az adóalanynak nemcsak a megelőző év adataival kell számolnia, hanem azt is előre kell kalkulálnia, hogy a következő évben az általa teljesített ügyleteknek az ellenértéke a 18 millió Ft-ot nem fogja meghaladni.

Azt kell figyelembe venni, hogy az általa belföldön teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás fejében megtérített, vagy megtérítendő ellenértéknek - forintban kifejezett és éves szinten göngyölített - az összege ne haladja meg a tárgy naptári évben észszerűen várható, illetve ténylegesen teljesített 18 millió Ft-os összeghatárt, évközi adóalanyiság keletkezése közben pedig annak időarányos részét.

A becslésnek kellően alátámasztottnak, meglapozottnak kell lennie, annak érdekében, hogy az adóalany utólagosan is tudja igazolni azt, hogy szokásos üzleti működés mellett választása megalapozott volt. 

Az Áfa tv. 188. § (1) bekezdése alapján az értékhatárba főszabályként beletartozik az alanyi adómentes adóalany által eszközölt minden értékesítés ellenértéke.

A főszabály alól azonban számos kivételt sorol fel az Áfa tv. 188. § (3) bekezdése, amelyeket a 18 millió Ft értékhatár számításánál mégis figyelmen kívül kell hagyni. Nem számít bele az alanyi adómentes értékhatárba a tárgyi eszközként használt termék értékesítése; az immateriális jószágként használt, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű jog végleges átengedése; az új közlekedési eszköz Közösségbe történő adómentes értékesítése; az olyan ingatlan értékesítések, amelyek tárgya új ingatlan, beépítés alatt álló ingatlan, építési telek.

Nem tartozik az alanyi adómentességre jogosító értékhatárba az Áfa tv. 85. §-a szerinti közérdekű adómentes tevékenységek ellenértéke, valamint az Áfa tv. 86. §-a szerinti kiegészítő jellegű pénzügyi tevékenységek ellenértéke.

Látni szükséges azonban, hogy az Áfa tv. 87. §-a alá tartozó mentes ügyletek ellenértéke a 18 millió Ft értékhatárba beleszámít. Ide azok a termékértékesítések tartoznak, amelyek azért adómentesek, mert az adólevonásra nem jogosító tevékenységhez történt beszerzés jogcímen, vagy az Áfa tv. 124. §-ban megállapított levonási tilalom miatt azok beszerzésekor az adólevonás nem volt gyakorolható. Az értékhatár számításánál nem kell figyelembe venni továbbá a mezőgazdasági különös adózási jogállású adóalanynál a kompenzációs felárra jogosító, felvásárló felé történő értékesítések ellenértékét. 

Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatár számítását az Áfa tv. 188. § szerint kell elvégezni. A jogszabályhely (1) bekezdése értelmében az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatár számításánál az Áfa tv. 2. § a) pontja szerinti termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéket kell figyelembe venni. Az Áfa tv. 2. § a) pontja által meghatározott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások azok, amelyek belföldön és ellenérték fejében teljesültek. A hangsúly a belföldön teljesített és ellenérték fejében meghatározásoknak van, így ezt mindig kellő körültekintéssel kell vizsgálni.

Ennek megfelelően, a közösségi tagállamban vagy harmadik államban (külföldön) teljesülő termékértékesítések szolgáltatások után felszámított ellenérték nem számítandó be, az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárba. Az értékhatár számításánál az adott ügyletről el kell dönteni, hogy hol a teljesítés helye.

Az értékhatárba csak a belföldi teljesítési helyű termékértékesítések, szolgáltatások után megtérített vagy megtérítendő ellenértéket kell figyelembe venni, de csak abban az esetben, ha az Áfa tv. 188. § (3) bekezdése nem zárja ki az adott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének beszámítását.

Kivételes esetek

Kiemeltük a fentiekben, hogy az alanyi adómentes adóalany főszabályként nem számít fel áfát a teljesített ügyletek ellenértékére. Az Áfa tv. szerint azonban vannak olyan kivételes ügyletek, amelyek esetében az alanyi adómentes adóalanyt mégis adókötelezettség terhel(het)i, és számlájában áfát kell, hogy áthárítson.

Mindez azt jelenti, hogy adózó ezekben az ügyletekben nem járhat el alanyi adómentes adóalanyként. Ilyen a korábban már említett tárgyi eszköz értékesítése; immateriális jószág értékesítése, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű jog végleges átengedése; új közlekedési eszköz értékesítése a Közösség más tagállamába; még használatba nem vett ingatlan értékesítése; használatbavételi engedéllyel rendelkező (új) ingatlan értékesítése, ha a használatba vételi engedély jogerőre emelkedését követően az értékesítésig 2 év még nem telt el; építési telek értékesítése; ingyenes termékértékesítés; ingyenes szolgáltatásnyújtás; termékmozgatás másik tagállamba; külföldön teljesített szolgáltatásnyújtás; Közösségen belüli termékbeszerzés, feltéve, hogy annak összege összesítetten az év elejétől a 2,5 millió Ft-ot meghaladja, illetve adózó Közösségen belüli beszerzésekre adófizetést választott; új közlekedési eszköz Közösségen belüli beszerzése; termékimport; fel-vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék beszerzése belföldön nem letelepedett adóalanytól; külfölditől igénybe vett szolgáltatás.

Amennyiben az alanyi mentes adóalany a tárgyi eszközét értékesíti, az általános szabályok szerint kell eljárnia, azaz adófizetési kötelezettsége keletkezik, amennyiben nem tárgyi adómentes az adott értékesítés.

Például, ha az alanyi adómentes adóalany tárgyi eszköznek minősülő személygépkocsiját értékesíti, akkor az értékesítést nem teljesítheti az Áfa tv. 193. §-a alapján alanyi adómentes körben, azonban más adómentes jogcím vonatkozhat rá. Az Áfa tv. 87. § b) pontja ugyanis úgy rendelkezik, hogy mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az értékesítést megelőzően a termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó az Áfa tv. 124. és 125. §-a szerint nem vonható le. A személygépkocsi saját használatra történő beszerzése adólevonásra nem jogosít az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontjának, valamint 125. § (1) bekezdés a) pontjának és (2) bekezdés b) pontjának együttes olvasata alapján. Ez alapján pedig, mivel az adóalany saját használatára beszerzett személygépkocsit terhelő áfa levonása tiltott, ezért annak értékesítése adómentes az Áfa tv. 87. § b) pontja alapján. Ez a rendelkezés vonatkozik az alanyi adómentes jogállású adóalanyokra is, ami azt eredményezi, hogy az alanyi adómentes adóalany által a tárgyi eszköznek minősülő, saját célra beszerzett személygépkocsi értékesítése adómentes, hiszen, bár az áfa levonása az alanyi adómentes státusz okán is tiltott lett volna, de a beszerzés emellett az Áfa tv. 124–125. § szerinti tételes levonási tilalom alá esett.

Az Áfa tv. 193. § (1) bekezdés a) pontjából – amely rendelkezés az alanyi adómentes adóalany tárgyi eszköz-értékesítésére az általános szabályokat rendeli alkalmazni – nem következik tehát egyenesen az, hogy az ilyen jogállású adóalany tárgyieszköz-értékesítése minden esetben adófizetési kötelezettséget von maga után. A hivatkozott rendelkezés ugyanis csak azt mondja ki, hogy az alanyi adómentes adóalany nem járhat el alanyi adómentes minőségében, ha a vállalkozásában tárgyi eszközként használt terméket értékesít. Ettől függetlenül azonban a tárgyi eszköz értékesítése az Áfa tv. szabályai által a tárgyi eszközre megállapított adómértékkel történik, ami ebben az esetben az Áfa tv. 87. § b) pontja nyomán adómentes értékesítést jelent.

Nem járhat el alanyi adómentes minőségében az adóalany az Áfa tv. 11–12. §-ai szerinti termékértékesítés és az Áfa tv. 14. §-a szerinti szolgáltatásnyújtás, azaz a tényleges ellenérték nélküli termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén. Az Áfa tv. 11. és 14. §-ai szerint, amennyiben az adóalany ingyenesen ad át másnak terméket vagy ingyenesen nyújt szolgáltatást, akkor ezen ingyenes ügyletek után áfafizetési kötelezettsége keletkezik, feltéve, hogy az ingyenes ügyletéhez korábban adólevonási jog kapcsolódott. Az alanyi mentes adóalany esetében ez az eset akkor fordulhat elő, azaz az ingyenesen átadott termékhez, nyújtott szolgáltatáshoz akkor kapcsolódhat adólevonási jog, ha arra még nem alanyi adómentes időszakában került sor. Az alanyi mentes adóalanynak tehát ezen ingyenes ügyletek esetében az általános szabályok szerint keletkezik áfakötelezettsége. Az Áfa tv. 68–69. §-ai alapján az Áfa tv. 11. és 12. § szerinti esetekben az adó alapja a termék vagy az ahhoz hasonló termék teljesítéskor megállapított beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke; az Áfa tv. 14. § eseteiben az adó alapja az a pénzben kifejezett összeg, amely a szolgáltatás nyújtójánál a teljesítés érdekében kiadásként felmerül.

Az Áfa tv. 193. § (1) bekezdés g) pontja alapján, ha az alanyi adómentes adóalany harmadik országból szerez be terméket, amelyet termékimport keretében szabad forgalomba helyeznek, akkor szintén nem járhat el alanyi mentes minőségében, azaz áfafizetési kötelezettsége keletkezik, amelyet - önadózási engedély hiányában - az állami adó- és vámhatóság kivetéssel állapít meg.

Utólagos kiigazítás

Előfordulhat olyan eset is, hogy az adóalany általános áfa státuszát megváltoztatja alanyi adómentes státuszúvá.

Az Áfa tv. 135. § (2) bekezdése értelmében, az adóalany köteles utólagos kiigazítást elvégezni az Áfa tv. 135. § (1) bekezdésben meghatározott időn belül, ha a levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben változás következik be a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének időpontjához képest, és a számítás eredményeként adódó különbözet összege abszolút értékében kifejezve eléri vagy meghaladja a 10 000 forintot.

Az Áfa tv. 187. § (2) bekezdés a) és b) pontja értelmében, ha az adóalany alanyi adómentességet választott, az alanyi adómentesség időszakában az adóalany alanyi adómentes minőségében adófizetésre nem kötelezett, előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult.

Az Áfa tv. 120. §-ának felvezető szövege szerint adólevonási jog kizárólag csak az adóköteles termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás érdekében történő beszerzések kapcsán érvényesíthető, az alanyi adómentesség időszaka alatt azonban az adóalanynál, az alanyi adómentes minőségének vonatkozásában, adóköteles tevékenység nem értelmezhető, minthogy az Áfa tv. 187. § (2) bekezdés a) pontja alapján az adóalany e minőségében adófizetésre nem kötelezett.

Az ebből - valamint az Áfa tv. 187. § (2) bekezdése b) pontjának speciális előírásából is - következő, az alanyi adómentes minőség tekintetében fennálló levonási tilalom alapozza meg, hogy az Áfa tv. 135. § (2) bekezdésének alkalmazásában az adóalany által beszerzett tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított - és levont - áfa összegét meghatározó tényezőkben bekövetkezett változásnak kell tekinteni azt is, ha az általános szabályok szerint adózó adóalany utóbb - a tárgyi eszköz beszerzését követően - alanyi adómentességet alkalmaz.

Az Áfa tv. 135. § (2) bekezdésében foglalt utólagos korrekciós kötelezettség eredményeként az adóalany pótlólagos adófizetési kötelezettsége a korábban levont, tárgyi eszközökhöz kapcsolódó előzetesen felszámított adó meghatározott része tekintetében fennáll az alanyi adómentes időszakban is, melynek jogalapját az Áfa tv. 193. § (2) bekezdésében, 187. § (2) bekezdésében, illetve 135. § (3) bekezdésében foglalt előírások együttes olvasata teremti meg.

Megszűnés jogutóddal

Adózók életében is sok minden történhet. Előfordulhat, hogy egy betéti társaság átalakul korlátolt felelősségű társasággá. Egy betéti társaság alanyi mentességet választott áfa szempontjából, kérdés az volt, hogy a társasági formát váltott társaság esetében ezt kérvényezni kell újra vagy automatikusan megmarad-e a korábban választott alanyi adómentes státusz. Az Áfa tv. 191. § (1) bekezdés b) pontja előírásai szerint az alanyi adómentesség megszűnik, ha az adóalany jogutódlással szűnik meg, de a jogutódra a 188. § (1) bekezdésben említett feltételek nem teljesülnek, vagy a feltételek teljesülnek ugyan, de a jogutód az alanyi adómentességet nem kívánja választani.

Ebből következően a jogutódnak választási lehetősége van, nem köteles ismételten alanyi adómentességet választani, erről a kft. megalakulásakor nyilatkozik a Bejelentkezési lapon. Amennyiben a jogelődhöz hasonlóan alanyi adómentességet választana, akkor azonban teljesülnie kell azon feltételnek, mely szerint az Áfa tv. 2. § a) pontja szerinti összes belföldi termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek - forintban kifejezett és éves szinten göngyölített  összege sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen, sem a tárgy naptári évben észszerűen várhatóan, ill. ténylegesen nem haladja meg az alanyi adómentesség értékhatárát. Az adózás rendjéről szóló törvény (Art) szerint a jogutód adózót megilletik azon jogok, amelyek a jogelődöt megillették.

Jogeset-  az értékhatár (Kúria, Kfv.V.35.562/2013/6.)

Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárba nem számító tételek: 

Adózó 2010. január 1-jétől alanyi adómentességet választott, általános forgalmi adó körbe 2010. július 17-től kizárólag az általános szabályok szerint jelentkezett be, a bejelentőlapon az alanyi adómentességre jogosító értékhatár-átlépést jelölte meg, 2010 júliusától negyedéves áfabevallásokat adott be. Az adóhatóság adózónál 2010. július 17-től 2010. december 31-ig terjedő időszakra, áfa adónemben, bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett és adóhiánynak minősülő adókülönbözetet és jogkövetkeményeit állapította meg. 

Kiemelte, hogy az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárba nem számítható be az adóalany vállalkozásában tárgyi eszközként használt termék értékesítése fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték. A 460 000 Ft összegű tárgyieszköz-értékesítés (szélmotor, 2 db repülős rádió, műszerdoboz) figyelmen kívül hagyásával az adózó az 5 000 000 Ft-os értékhatárt nem érte el, ezért 2010. évben alanyi adómentesnek kell tekinteni. A téves áfakörbe való bejelentkezést követően befogadott számlákban felszámított áfát adózó könyvelésében és bevallásában levonható adóként kezelte, ami nem fogadható el, mivel az alanyi mentes státuszú vállalkozás nem élhet adólevonási joggal. Adózó beszerzési tételei között szerepelt a K. Mg. Kft. (a továbbiakban: Kft.) által 2010. augusztus 9-i teljesítési időponttal kiállított számla, amely szerint adózó 3 db ingatlant vásárolt. Az ingatlanon adózó nyilatkozata szerint nem végzett bérbeadást, ingatlan-bérbeadás tekintetében nem választott áfafizetési kötelezettséget, áfakörbe kizárólag az általános szabályok szerint jelentkezett be, így amennyiben az ingatlan hasznosítása bérbeadás útján történne, a tevékenységre és az áfakörbe történő bejelentkezésre tekintettel még akkor sem lenne levonható az áfa, ha amúgy jogszerű lett volna az alanyi mentes státuszból az átlépés. Az ingatlan első rendeltetésszerű használatba vétele megtörtént, az erre jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között több mint két év eltelt. Alanyi adómentes státuszú adóalanytól nem lehet adófizetést követelni, ebben az esetben az ingatlan értékesítőjének az egyenes adózás szabályai szerint kell kiállítania a számlát.

A számlakibocsátónak áfafizetési kötelezettsége keletkezett az értékesítés tekintetében, mivel alanyi mentes státuszú vevőnek adott el, tehát adózó semmilyen törvényhely alapján nem élhet áfalevonási jogával. A másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta, amely ellen az adózó nyújtott be keresetet.

Az elsőfokú bíróság az adózó keresetét elutasította, kiemelve, hogy a becsatolt okiratokkal (selejtezési jegyzőkönyv, mérleg, szakvélemény) nem bizonyította, hogy az értékesített eszközök nem tárgyi eszközként voltak nyilvántartva, az ezekben foglaltak nem állnak összhangban könyvelési anyagával, így nem vehetők figyelembe. A becsatolt szakvélemény tartalma sem igazolta az adózói álláspontot, igy az adóhatóság helyesen minősítette az értékesített termékeket tárgyi eszköznek, megalapozottan és jogszerűen helyezkedett arra az álláspontra, hogy ezeket az 5 000 000 Ft-os értékhatár számítása során figyelmen kívül kell hagyni, ezért az adózó által választott áfamentesség 2010. évben nem szűnt meg, így áfalevonási jogosultsága sem állt fenn. A jogerős ítélet ellen adózó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyet a Kúria nem talált megalapozottnak. Adózó kibocsátotta a készpénzfizetési számlát, amely szerint 1 db szélmotort, 2 db repülőrádiót, 1 db műszerdobozt értékesített összesen 460 000 Ft nettó értékben.

Az Áfa tv. 259. § 21. pontja értelmében tárgyi eszköznek minősül az ingatlan, valamint az olyan ingótermék, amely vállalkozáson belüli rendeltetésszerű használatot feltételezve legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevékenység folytatását. Ez a definíció tehát nem állapít meg összefüggést azzal, hogy az adózó a tárgyi eszközöket a vizsgált időszakban ténylegesen használta-e vagy sem bevételszerző tevékenységéhez. Adózói főkönyv szintén alátámasztotta, hogy tárgyieszköz-értékesítésre került sor 460 000 Ft értékben, amit adózó nem is vitatott, hiszen beadványa egyértelműsíti, hogy 961-re könyvelték le 911. helyett. 

A számviteli szabályok szerint, ha az eszköz huzamosabb ideig nem szolgálja a vállalkozás tevékenységét, készletté kell minősíteni, ezt adózó nem tette meg. A „részletes főkönyvi kivonat” szerint tárgyieszköz-értékesítésre került sor. A fellebbezéshez becsatolt dokumentum dátuma továbbá megelőzi a 2009. évi mérlegadatok beadásának dátumát, és ennek ellenére a 2009. évi mérlegkészletek sora 0 adatot tartalmaz. 2010. évi mérleg esetében ugyanez a helyzet, tehát adózói előadással ellentétben a selejtezés, mint gazdasági esemény a mérlegadatokban 3 éven át nem jelent meg. Helytálló ténybeli és jogkövetkeztetéssel állapította meg ezért az adóhatóság és az elsőfokú bíróság is, hogy az adózó által előadottak, illetve becsatolt bizonyítékok nem alkalmasak annak alátámasztására, hogy az értékesített eszközök nem tárgyi eszközként voltak nyilvántartva.

Az Áfa tv. 188. § (3) bekezdés aa) pontja értelmében az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárba nem számítható be az adóalany vállalkozásában tárgyi eszközként használt termékek értékesítése fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték.

Adózó esetében ezért a 460 000 Ft-os értékesítést figyelmen kívül kellett hagyni, így az 5 000 000 Ft-os értékhatárt 2010. július 17-én nem érte el. Adózót emiatt 2010. évben alanyi adómentesnek kellett tekinteni és az alanyi adómentes státuszú vállalkozás nem élhet adólevonási jogával.

A szerző jogász, áfa- és nemzetközi adószakértő.