Így változnak a nyugdíjasok szocho terhei az új adókedvezmények nyomán

A sajátjogú nyugdíjas (illetve a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő személy) mentesül a társadalombiztosítással összefüggő kötelezettségek alól. Az alapelv a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség tekintetében egyértelműen megállja a helyét, de a szociális hozzájárulási adó vonatkozásában némileg más a helyzet, amit a 2026. január 1-jétől életbe lépő új szabályok is megerősítenek.

Szerző: Széles Imre

A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban. Szocho tv.) 1. § (1)-(5) bekezdései határozzák meg a szociális hozzájárulási adó alapjául szolgáló jövedelmeket. 

Adóalap

A Szocho tv. 1. § (1)-(3) bekezdései értelmében adóalapot képez az 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerint összevont adóalapba tartozó adó (adóelőleg) alap számításnál figyelembe vett jövedelem.
Ezen túlmenően adóalap az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj és a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj.
Szintén adófizetési kötelezettség terheli az Szja tv. szerinti önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelem esetében az Szja tv. szerinti adó (adóelőleg) alap hiányában a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.)  szerint biztosítottnak minősülő személy részére juttatott olyan jövedelmet, amely a Tbj. 27. § (1) bekezdés b) pontja vagy a Tbj. 30. §-a alapján járulékalapot képez.

E jövedelmek tekintetében a Szocho. tv. 5. § (1) bekezdése majdnem teljes egészében mentesíti a szociális hozzájárulási adó alól a nyugdíjasok vonatkozásában mind a kifizetőt, mind pedig a nyugdíjas magánszemélyt, rögzítve, hogy nem keletkezik az 1. § (1)–(3) bekezdése szerint adófizetési kötelezettsége – e tevékenysége, jogállása alapján szerzett jövedelme tekintetében – 

  • a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak;
  • a társas vállalkozásnak a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozóra tekintettel;
  • az iskolaszövetkezetnek a nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, képzésben részt vevő személy, hallgató tagjával fennálló jogviszonyára – 25. életévének betöltéséig a tanulói, hallgatói, felnőttképzési jogviszonya szünetelésének időtartama alatt is – tekintettel;
  • a szociális szövetkezetnek a tagi munkavégzési jogviszonyban álló tagjával fennálló jogviszonyára tekintettel;
  • a kifizetőnek

-a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Szkt.) 83. § (1) bekezdése szerinti szakképzési munkaszerződés, illetve az Szkt. 125. § (3) bekezdés b) pontja szerinti tanulószerződés
-a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 44. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hallgatói munkaszerződés  

alapján létrejött jogviszonyra tekintettel;

  • a közérdekű nyugdíjas szövetkezetnek az öregségi nyugdíjban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő tagja között fennálló jogviszonyára tekintettel;
  • a kifizetőnek a Tbj. szerint kiegészítő tevékenységet folytató személyre tekintettel;
  • az egyházi jogi személynek az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személyre tekintettel, ha az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy saját jogú nyugdíjas természetes személy, vagy özvegyi nyugdíjban részesülő olyan természetes személy, aki a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt már betöltötte;
  • a Tbj. szerint saját jogú nyugdíjasnak minősülő adófizetésre kötelezett személynek az Szja tv. szerinti egyéb jövedelem kivételével;
  • a kisgyermekkel otthon lévők szövetkezetének a nem nagyszülőként gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozást segítő ellátásban részesülő tagjával fennálló jogviszonyára tekintettel. 

E felsorolás alapján tehát az összevont adóalapba tartozó jövedelmek – kivéve azt az esetet, amikor a magánszemélynek egyéb jövedelem vonatkozásában áll fenn a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettsége – teljes egészében mentesek a szociális hozzájárulási adó alól.
Kivéve továbbá azt az esetet, amikor a kifizetés nyugdíjas személy részére történik ugyan, de olyan időszakra, amikor az érintett biztosítási kötelezettsége fennállt.  
A jogszabály a mezőgazdasági őstermelőkről sem feledkezik meg: a 7. § (7) bekezdése értelmében, az adóévben a Tbj. szerint saját jogú nyugdíjassá váló mezőgazdasági őstermelő az adó alapjának megállapítása során nem veszi figyelembe a tárgyévre megállapított adóalapjának a nyugdíjfolyósítás kezdő napját követő időszakra arányosan jutó részét.


Adófizetési kötelezettség

A Szocho tv. 1. § (4) bekezdés értelmében adófizetési kötelezettség terheli továbbá az Szja tv. szerint külön adózó jövedelmek közül 
a)    a béren kívüli juttatások [Szja tv. 71. §], 
b)    a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások [Szja tv. 70. §], 
c)    a kamatkedvezményből származó jövedelem [Szja tv. 72. §]
Szja tv. szerinti adóalapként meghatározott összegét.

Ezen adóalapok esetében semmi jelentősége nincs a nyugdíjas státusznak, amennyiben a juttatásban, jövedelemben nyugdíjas személy részesül, a szociális hozzájárulási adót abban az esetben is az általános szabályok szerint kell megfizetni. 

A Szocho tv. 1. § (5) bekezdése értelmében az előzőeken túl adófizetési kötelezettség keletkezik
a)    a vállalkozásból kivont jövedelem (Szja tv. 68. §),
b)    az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem (Szja tv. 65/A. §), 
c)    az osztalék [Szja tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap (Szja tv. 49/C. §),  
d)    az árfolyamnyereségből származó jövedelem (Szja tv. 67. §), 
e)    az Szja tv. 1/B. § hatálya alá tartozó természetes személy e tevékenységből származó jövedelme,
f)    az ingatlanalap befektetési jegyéből származó kamatjövedelem kivételével a természetes személy kamatjövedelme (Szja tv. 65. §)
g)    az Szja tv. 67/B. § (5) bekezdése szerinti lekötési hozam
Magyarországon adóztatható része után.

Ezen jövedelmek tekintetében szintén lényegtelen a nyugdíjas státusz, az általános szabályok szerint kell a szociális hozzájárulási adót megfizetni. 
„Oly annyira”, hogy a bekezdés a)-e) pontjára vonatkozó maximum adóalap meghatározása során a nyugdíjasként elért – és szociális hozzájárulási adóterhet nem viselő – összevont adóalapba tartozó jövedelmeket is a „szokott” módon figyelembe kell venni. 

Új szabályok 2026. január 1-jétől

A fentebb felsorolt mentességeket 2026. január 1-jétől a törvény új 5. § (1a) és (1b) bekezdése némileg árnyalja. 

E szerint az 5. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően adókötelezettség keletkezik az anyák kedvezményét érvényesítő Tbj. szerinti saját jogú nyugdíjas magánszemély

  • részére a tárgyévben ugyanazon kifizető által juttatott az anyák kedvezménye alapját képező olyan jövedelmei együttes összegének az éves átlagkereset négyszeresét meghaladó része után, amely jövedelmekből a kifizető az Szja tv. szabályai szerint egyébként adóelőleget lenne köteles levonni;
  • által megszerzett az anyák kedvezménye alapját képező olyan jövedelmei együttes összegének az éves átlagkereset négyszeresét meghaladó része után, amely jövedelmek nem kifizetőtől származnak vagy a jövedelmekből a kifizető az Szja tv. szabályai szerint egyébként adóelőleget nem lenne köteles levonni.

Az első pontban említett szabály alkalmazása során egyazon kifizetőnek kell tekinteni a kifizetővel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint kapcsolt vállalkozásnak minősülő más kifizetőt is.
A módosítást az indokolja, hogy a három és kétgyermekes anyák SZJA kedvezményének a fokozatos kiterjesztésével az e körbe tartozó nyugdíjasok munkajövedelme szinte teljesen köztehermentes lesz, azt sem SZJA, sem járulék, sem pedig szociális hozzájárulási adó nem terheli. 

A családi kedvezményekhez kapcsolódó Munkáltatói feladatok és kötelezettségek gyermekes munkavállalókkal kapcsolatban című 76 oldalas különszámunkban 25 gyakorlati kérdésre kap szakmai magyarázatot. Kiadványunkat, már több mint 1000 érdeklődő olvasta.
 

Az új adóalap bevezetésével a jogszabály 1. §-e egy új (9) bekezdéssel egészül ki, ami rögzíti, hogy az adófizetésre kötelezett személynek az 5. § (1a) bekezdés
a) pontja szerinti adókötelezettség esetén a kifizető,
b) pontja szerinti adókötelezettség esetén az anyák kedvezményét érvényesítő Tbj. szerinti saját jogú nyugdíjas magánszemély minősül.

Az új 20. szakasz pedig az adó bevallásának és megfizetésének módját és időpontját határozza majd meg mind a kifizető, mind pedig a nyugdíjas magánszemély esetében. 

Ezek szerint 

  • a kifizető a tárgyévet követő év január havi kötelezettségként vallja be és fizeti meg azzal, hogy az 5. § (1b) bekezdése szerinti egyazon kifizetők esetén az adókötelezettséget a választásuk szerinti kifizető teljesíti, de kötelezettség teljesítéséért az egyazon kifizetőnek minősülő kifizetők egyetemlegesen felelnek, illetve, míg
  • az anyák kedvezményét érvényesítő Tbj. szerinti saját jogú nyugdíjas magánszemély a személyi jövedelemadó bevallásában vagy NAV által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban a bevallásra előírt határidőig állapítja meg, vallja be, és a bevallás benyújtásának határidejéig fizeti meg.

(Cikkünket teljes terjedelmében a Társadalombiztosítási és Bérszámfejtési Módszertani Szemle augusztusi számában olvashatják)